SZANDY interjú (1.rész)

A tánc volt az élete - 17 évesen gogo csajként kezdte, sztrippesként folytatta, most mégis a befejezésen gondolkodik...
A leszbivel nincs baja, de nincs az a pénz, amiért megvibrizné a punciját a színpadon. Magánéletében szégyenlős, gyakran a pénz motiválja, de nem akkor, amikor Dubaiba kellett volna mennie "hoszteszkedni". Szandy őszintén mesélt élete legfontosabb mozzanatairól riporterünknek



-Mi akartál lenni gyerekkorodban?

-Biztos valami színésznő is, de táncosnő mindenképpen.

-És miért az utóbbi felé mentél?

-Őszintén megmondom, leginkább a pénz motivált.

-Hogyan indultál?

-Tizenhét évesen go-go táncosként kezdtem. Idősebbnek néztem ki, és szülői beleegyezéssel engedték.

-Milyen volt?

-Akkor nagyon élveztem, most már nem annyira.

-Mi változott?

-Van egy két és fél éves kislányom, és mellette nem nagyon szeretem csinálni, de még egy-két évig muszáj.

-Milyen volt először kiállni a színpadra táncolni?

-Élveztem, hogy mindenki néz, hogy tetszem a fiúknak.

-Sokan bepróbálkoztak?

-Persze. Egyértelműen sokan meg akartak volna szerezni.



-Hogyan lehetett ezt kivédeni, vagy egyáltalán lehetett-e?

-Mindig elhárítottam az ilyen közeledéseket, mert komoly kapcsolataim voltak. Ugráltam át egyikből a másikba, nem voltak holt idők, amikor kalandoztam volna.

-Mit mondott a barátod, amikor elmentél go-gozni?

-Nem nagyon tetszett neki, de nem tudott mit csinálni. Ez volt a döntésem.

-Mi volt a jó abban a munkában?

-Fiatalabb koromban nem voltam nagyon szép. Vékony voltam és fejletlen, és egyszer csak kinőtt mindenem és élveztem, hogy jó vagyok.

-Hány éves korodban kezdtek a srácok udvarolni?

-Tizenhat lehettem, addig a tipikusan elől deszka, hátul léc kislány voltam.

-Hogyan élted meg, hogy hirtelen fejlődésnek indultál?

-Végtelenül örültem neki. Nézegettem magam a tükörben, hogy milyen jó kis csajszi vagyok. Gondolom ezzel mindenki így lehet, aki ezt átéli.

-Hogyan alakult a pályád?

-Körülbelül három évig csináltam a go-go-t. Rengeteg helyen léptem fel, általában vidéken, aztán húsz évesen volt az első saját műsorom.

-Miért váltottál?



-Mert a gázsim nem ment feljebb, és már nem volt elég. A sztrippelésben sokkal több pénz volt.

-Milyen volt először levetkőzni anyaszült meztelenre?

-Furcsa volt és nagyon zavarban voltam. Visszagondolva, elég béna is voltam. Azt hiszem, ittam is egy-két kupicával, hogy bátrabb legyek.

-Gyakoroltál otthon?

-Nem, nem is jutott eszembe, és ezt azóta sem csinálom, de fejben megvan a produkció.

-Hol léptél fel először?

-Egy vidéki diszkóban: Beleden. Nagyon messze volt, sokat autóztunk.

-Milyen hosszú volt a műsorod?

-Tíz-tizenkét perc. Általában eddig tart egy vetkőző szám.

-Sikered volt?

-Persze, azzal nem volt gond, pedig szerintem nem volt nagyon látványos. Nem fetrengtem a színpadon, ledobtam a ruháimat, aztán spuri az öltözőbe. A férfiaknak viszont ez is elég volt, ők csak egy meztelen nőt akartak látni, azt pedig megkapták.

-Érdemes tíz percért ilyen messzire elutazni?

-Igen. Fizetik a sofőrt, a benzinpénzt, és ha szervező intézi, akkor csak beszállok egy autóba és elvisznek.

-Jó munka ez?

-A mai világban, itt Magyarországon egy nő nem nagyon tud mással normális fizetést összehozni.

-Mi ennek a jó és a rossz oldala?

-A jó oldala természetesen a pénz, a rossz, hogy most huszonkilenc évesen, nem tudok kapcsolatot teremteni, és szerintem ez a munkám miatt van így.



-Miért?

-Mert abból a körből, ahol én megfordulok, nekem nem kell társ. Kinőttem az éjszakai világ közönségéből. He elmegyek egy szórakozóhelyre vagy egy legénybúcsúba fellépni, ott alapból nem ismerkedek. Ott másért vagyok, nem azért, hogy valaki keressek. Odamegyek, az öltözőben átöltözök, lemegy a műsorom, visszaöltözök és szaladok a következő helyre. Nem is találkozom a közönséggel. A normális férfiak pedig, nem tudják elviselni, hogy az éjszakában dolgozom, pedig a kislányom miatt másfél évig még csinálnom kell.

-Hány fellépés a csúcsod egy nap?

-Tizenhárom. Van egy állandó helyem: a 4 Play Lounge a József körúton. Szerintem ez Magyarország legszínvonalasabb sztrip klubja. Egy angol főnök van, akitől rengeteg műsort kapok. Jönnek szervezett angol csoportok. Hozzájuk igazodva találták ki a transzfer munkát. A buszban, amíg beérnek a szállodába, csinálok egy műsort. De nagyon sok hajós munka is van, ahol topless felszolgálóként fogadjuk a vendégeket. Az angolok, amikor idejönnek szeretnek nagyon berúgni, de jó fejek, és kijárunk éttermekbe is. A bár műsora pedig nagyon színvonalas.

-Kérhetnek különleges dolgokat a vendégek?

-Privát táncot. Az egy intim dolog, mert csak ketten vagyunk, de nyúlkálni tilos. Ezt tudják a külföldiek.

-Milyen irányba fejlődött a műsorod?

-A vetkőzésen kívül még leszbi műsort csinálok, de annál „durvábbat” már nem. Ez még nem áll távol tőlem. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

SZANDY interjú (2.rész)

-Hogyan jött az első ilyen munka?

-Megkérdezték, hogy nincs-e kedvem hozzá, mert jött egy ilyen kérés. Számomra egyértelmű volt, hogy ez is csak egy műsor, és ha a barátnőmmel csinálhatom, akkor rendben van.

-Érzelmileg kívül lehet maradni közben?

-Nem csak hogy lehet, hanem kell is. A színpadon arra kell figyelni, hogy a műsor jó legyen, hogy szép legyen az arcom, a hajam, hogy a tartásom izgató legyen. Igazi erotikus töltés nincs. Aki profi, annak ez a természetes.

-Ki találja ki műsoraidat?

-Én. Nagyon sokféle műsorom van: vámpíros, apácás, kislányos, ápolónős, szado-mazós, fekete menyasszonyos, rendőrös, rabos, cigánylányos.




-Melyiket szereted ezek közül legjobban?

-Az utóbbit. Ez illik rám a legjobban. A zene is ehhez való, a ruha olyan, mintha rám öntötték volna és alatta egy fekete lakk szerkót viselek.

-Miben különböznek a műsoraid egymástól?

-Inkább azt mondom, hogy miben közösek. Tetszeni akarok a közönségnek.

-Mi jön át a fényfüggönyön?

-Látom az arcokat, kiabálnak, hogy milyen jó vagyok, és kapom az elismerést a nőktől is, ami nagyon jól esik. Ők sokkal kritikusabbak. Néha ki is kezdenének velem, de nem vagyok leszbikus. Elég sokan vannak, és divat is, de nem megyek bele.

-Miközben a színpadon megcsinálod!

-Igen, de elválik egymástól a színpadi munka és a magánélet.

-Csak itthon vállalsz munkát?

-Régen dolgoztam külföldön is, Olaszországban, Görögországban, de amióta a kislányom megvan, most két és fél éves, azóta ilyet nem vállalok. A görögöknél a hazai többszörösét lehetett keresni, Olaszországban viszont nem ment jól anyagilag. Valahogy nekik nem jöttem be. Lehet, hogy nekik egy szőke, húsos lány kellett volna.

-A terhességed, hogyan befolyásolta a munkáidat?

-Három hónapos terhesen leálltam és a lányom születése után kilenc hónappal mentem el újra dolgozni.

-Másfél évig kiestél. Nem hiányzott?

-Abszolút nem. Anyának lenni, az egy teljesen más állapot.

-Meddig fogsz táncolni?

-Amíg az ovis kort el nem éri. És a korom is számít. Nem akarom megérni, hogy nincs már annyi munkám, hogy már nem hívnak. Most iskolába járok, és fodrásznak tanulok.

-Saját boltra vágysz?

-Arra nem. Szerintem nem éri meg üzletet nyitni, jobb alkalmazottnak lenni.

-Miért nem lehet ezt harminc egy-két évesen is csinálni?

-Mert ez nem revü szakma, ahol a táncon van a hangsúly, hanem meztelenül kell mutogatni magunkat a férfiaknak.

-Mi volt a gát abban, hogy a leszbi műsorodon nem léptél túl, mondjuk a vibrátor show felé?

-Azt szégyellném a családom, vagy a gyerekem előtt. Utólag azt mondom, hogy jó, hogy nem mentem bele huszonegy-két évesen, pedig megtehettem volna. Így is leprostiztak a tánc miatt a környezetemben. Ezért is maradtam inkább itthon, hogy jöjjenek el, nézzék meg, hogy ez egy szex mentes munka.

-Látott rokonod?

-Egyszer elmentem egy legénybúcsúra és véletlenül ott volt az unokatestvérem. Elszégyellte magát és elfordult, pedig én voltam jobban zavarban.

-A cicidet megcsináltattad. Erre mi szükség volt?

-Picike volt, és nagyot szerettem volna. Ha nem lenne ekkora mellem, nem lenne ennyi munkám. Ez jobban mutat. Mit akarnak mást a férfiak ha nem csöcsöket és puncit?

-Szégyenlős vagy?

-A színpadon nem, de a hétköznapi életben zavarba lehet hozni. Kellemetlen helyzet volt, amikor négy egyetemista fiúhoz mentünk születésnapi partira műsorozni, és túl szűkös volt a hely. A zene halk volt, a parketta nyikorgott, nem tapsoltak, csak néztek. Nem jó az ennyire privát helyszín.

-Mikor érzed jól magad?

-Ha sokan vannak, és jó a hangulat.



-A legénybúcsúkban nem akarnak mást is fiúk?

-Előfordul, de akkor meg szoktam kérdezni, hogy miért nem olyan lányt rendeltek?

-Amikor elmész egy társaságba, mennyi idő múlva mondod el, hogy mivel foglalkozol?



-Ezt mindenki tudja, nem kell elmondani. Mindenhol van ismerősöm.

-Azt mondják, hogy sok celeb kijár az arab sejkségekbe luxus prostinak. Kevés szex, sok pénz. Ez nem vonzott?

-Nem. Ha egyszer valaki elkezdi, nagyon nehéz kiszállni belőle, mert sok pénz van benne.

-Nincs annyi pénz, hogy egy vibrátoros műsort megcsinálj?

-Remélem, hogy annyit nem ajánlanak.

-Mit fogsz majd ebből a gyerkőcödnek elmondani?

-Szándékaim szerint semmit. Nem akarom, hogy ilyen körben mozogjon.

-Nem engednéd tizenhét évesen erre a pályára?

-Nem akarom úgy nevelni, hogy ez egyáltalán az eszébe jusson.

-Mit szeretnél, hogy mi legyen?

-Nem tudom. Az a fontos, hogy tanuljon, és ne annyit, amennyit én. Annak idején abbahagytam a fodrász iskolát mert megbuktam, és nem mentem el pótvizsgázni. Ezt most pótolom felnőttként, és elölről kellett kezdenem.

-A baráti köröd elfogadja, amit csinálsz?

-Igen, mert a mai barátnőim ebből a szakmából vannak.

-Mi volt életedben a legnagyobb szakmai siker?

-2005-ben megnyertem egy országos sztriptíz versenyt. Sok lány indult, de nem volt túl sok ellenfelem.

(T.H.Z.) (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

CHRISTINA JORDAN interjú (1.rész)

Elkaptuk Christina Jordant Persze csak képletesen - egy mélyinterjú erejéig.
Annak ellenére, hogy egyetlen filmet sem forgatott, a leghíresebb pornós lányokkal lép fel szerte a világban, munkamániás, és bevallottan imád meztelenkedni. Az egykori junior olimpiai úszóbajnok a Tutti Fruttinak adott exkluzív interjújában rengeteg intim titkot elárul magáról na és a szexről...



-Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

-Már az óvodában kialakult kép élt bennem arról, hogy színésznő leszek. Nagyon szerettem szerepelni, és ehhez a szüleim is lökést adtak azzal, hogy nagyon sokat fotóztak és videóztak. Nem állt tőlem távol már akkor sem, hogy valamikor kiálljak a színpadra.

-Mennyire mentél tudatosan a világot jelentő deszkák felé?

-Maradtam a normál kereteken belül: iskolakórus, iskolai színjátszás. Aztán amikor a serdülőkorba értem, amikor a csitriket már a divat érdekli, akkor sok lánnyal találkoztam, aki az éjszakában dolgozott, vagy aktmodell volt. Felnéztem rájuk.

-Mit találtál vonzónak velük kapcsolatban?

-Megismerkedtem egy körrel, akik között volt gogo táncos, volt modell, volt sztriptíz táncos, és imponált, hogy mindig igényesnek láttam őket. Nagyon oda figyeltek a külsejükre. A nőiességük nagyon hangsúlyos volt.

-Mi volt az első lépcsőfok?

-Az exhibicionizmus mindig is munkált bennem, és mivel tizenkét évig válogatott úszó voltam, kaptam egy sportos alkatot. Egy táplálék kiegészítő cég megtalált, hogy legyek a modelljük, és annyira megtetszett a fotózás, hogy akkor modell szerettem volna lenni. Sajnos volt már akkor egy-két tetoválásom, amit abban a szakmában nem nagyon szeretnek, úgyhogy ez vakvágánynak bizonyult.



-Úszásban mi volt a csúcsod?

-Junior olimpián 1995-ben második és harmadik lettem 200 és 400 vegyesben Angliában.

¬-Miért nem folytattad az úszást?

-Elkezdtem ciciben és popsiban úgy fejlődni, hogy az már az eredményeim rovására ment.

-Hol léptél fel először?

-Ausztriában 22 évesen.

-Mit csináltál 18 és 22 éves korod között?

-Üzletvezető voltam a Váci utcában egy cipő és egy ruhaboltban.

-Miért nem volt az elég?

-Nagyon szeretek dolgozni, de a kötött munkaidővel bezárva éreztem magam és tudtam,nem erre vagyok hivatott.

-Mit láttál meg a táncban?

-Hogy ki tudom bontakoztatni a személyiségemet.

-Tanultad, vagy csak spontánul jött?

-Szó szerint felraktak a színpadra. Egy barátnőm gogózott, és ő mutatott be a szervezőnek, ahol dolgozott. Az első buli egy testfestéses gogo volt, Bacardi üvegnek lettünk kipingálva. Addig még soha nem voltam befestve, nem tudtam milyen érzés. Csak a kezünket, a lábfejünket és az arcunkat hagyták szabadon. Az alapot ecsettel festették fel, sokat kellett egyhelyben állni, és a bőr nem tudott rendesen lélegezni. Egyszer csak megszédültem, kivert a víz és a festék egy részét újra fel kellett tenni, mert lemosódott.

-Milyen volt pucérnak lenni, egy szál bugyiban sétálni az emberek között?



-Előtte sem voltam túl szemérmes. A strandokon is topless napoztam.

-Kikezdtek veled a bulikban?

-Nem, velem ez nem volt gyakori, de állandóan hozzám jöttek a kolleganőim telefonszámát elkérni. Egy idő után ebből elegem is lett, és mondtam, hogy személyesen forduljanak az illető hölgyhöz.

-A testfestés után mikor dobtad le megint a ruháidat?

-Utána topless gogo lányként dolgoztam, esténként hétszer fél órát kellett táncolni. Minden menet végén az utolsó három percben le kellett venni a melltartót. Jó volt, de nagyon fárasztó, mert üvegtalpú cipőben lehetett csak a színpadra kiállni. Ez is Bécsben volt egy igényes diszkóban. Felért egy komoly testedzéssel.

-Jól fizettek?

-Igen, de az is jó volt, hogy csinálhattam. Élveztem és szerettem. Abban az időben amúgy is diszkóba jártam volna. És tudtam, hogy lesz folytatás felfelé. Először fotózkodhattam, aztán jött a gogo és utána a sztrip.

-A fotózással mit értél el?

-Voltam a CKM magazinban, ahova a legjobb barátnőm küldte el a képeimet. Én voltam nála a vizsga modell. Utána Scitec táplálék kiegészítőnek voltam a reklám modellje, aztán a Penthouse magazinban is szerepeltem egy alkalommal reklámban.

-Megismertek az utcán?

-A CKM után egy páran igen.

-Élvezted?

-Igen. Jó érzés, hogy nem hiába csinálom, amit csinálok, mert tetszik az embereknek.

-És a fotósoknak?

-Azt mondták, hogy érdekesnek tartják az arcom, mert az amerikai típusú lányok ilyenek, és a sportos alkatom is bejött.

-Mi jött a gogo után?

-Egy leszbi műsor, szintén Ausztriában. Egy lány nem jött el és a barátnőm egyedül maradt, kellett mellé valaki. Olyannal nem szívesen műsoroznak, akit nem ismernek vagy nem kedvelnek annyira. Így jöttem be én a képbe.

-Könnyen belementél?

-Nem mondanám, mert a magánéletemben abszolút hetero vagyok.

-Milyen volt a műsorotok?

-Sikeres, és onnan kezdve leszbi műsoroztam. Egyedül nem mertem még kiállni a színpadra.

-Melyik a könnyebb a leszbi vagy a szóló műsor?

-Akkor azt gondoltam, hogy az előbbi. Lett egy nagyon jó párom, aki nagyon hasonlított rám, és vele nagyon jól kijöttünk.

-Mennyire csináltátok élesben az első műsort?

-Éppen hogy. Ausztriában vagy Németországban már a leszbi csók is kicsit durva dolognak számít. A franciát a főnökség kérésére csak imitálni lehetett.

-Amíg a bugyi rajtad van, az a strand szint, de amikor lekerül rólad, az már egy másik történet. Könnyű volt ledobni?

-Soha nem attól féltem, hogy le kell vetkőzni, hanem hogy hogyan fogom megtenni, hogy ne legyen benne baki. Álszentesség lenne azt mondani, hogy szemérmes vagyok.

-Hogyan váltottál a szóló karrierre?

-Volt még négy-öt alkalom a leszbi műsorunkból. Azután már Magyarországon egy legénybúcsúban topless felszolgálóként jelentem meg, míg a többiek leszbiztek vagy vetkőztek. A műsor megrendelője kérdezte a szervezőt, hogy én mikor fogok szerepelni. Ő pedig félrehívott, megbeszéltük az anyagi részét és én bevállaltam. Az ihlető Kim Basinger 9 és ½ hétből vett jelenete volt. Kaptam egy inget, nadrágot kalapot és megcsináltam. Jól éreztem magam, bár előtte izgultam. Jobban biztonságban éreztem magam akkor, amikor volt valaki mellettem a színpadon.

-Nagy lépés megszabadulni a bugyitól?

-Van, akinek igen, és inkább a gogo mellett marad. Engem nem zavar, ha bugyi nélkül vagyok.

(Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

CHRISTINA JORDAN interjú (2.rész)

Milyen önálló műsoraid vannak?

-A meglepetés számom olyan, hogy férfi kosztümben jövök ki a színpadra és a mozgásom táncom is ezt sugallja,majd egy váratlan pillanatban felfedem a valóságot. Van az amerikai iskolás lány számom, a Maverick számom szivarral és kalappal a kezemben. Van a halott menyasszony műsorom, amiben a menyasszonyból átvedlek iszonyatosan erős domina vamp lánnyá. A Piroska műsoromhoz van egy jó kis történetem. Egy alkalommal kiderült, hogy nem jó a CD lejátszó, és helyette egy cigány banda húzta alám a nótát. Van domina műsorom, leszbiben a Holló c. film ötletéből egy jelenet. Van fordított sztriptíz és egy pizsamás műsorom is.

-Mennyi idő telt el addig, hogy vibrátort is használj, és kinek az ötlete volt?

-A legelső két évvel ezelőtt a Bed Beach-en volt. Egy erotikus műsoros estre hívtak, ami előtt a szervezőm elmondta, hogy lehet hogy kéne eszközt is használnom, és ennyit kapok, ha igent mondok és annyit, ha nemet. Elég nagy különbség volt, ezért érdemes volt elgondolkodni rajta. Előtte vásároltam egy vibrit, de nem vittem fel magammal a színpadra, mígnem két szám között felhozta utánam, hogy itt az alkalom.

-Vibrátorral játszani intimebb dolog, mint bugyi nélkül lenni. Milyen voltál?

-A színpadon egy teljesen más személyiség vagyok, mint a magánéletemben. Átkapcsol az agyam egy másik gondolkodásra.

-Elengeded magad, vagy a látványra figyelsz?

-Egyáltalán nem tudom magam elengedni. Nem kellemetlen dolog, de nem az orgazmusról szól. Arra figyelek, hogy hogyan tartom a kezem, a lábam, hogy szép is legyen és lássanak is mindent. A közönségnek kell élveznie, nem nekem.

-Teszel bele elemet?

-A legutóbbi fellépésemnél volt benne, és be is indult. Ezt külföldön vettem egy kiállításon, és azzal árulják. Műsor közben véletlenül bekapcsolódott, de meg tudtam állítani.

-Hány félét használsz?

-Kettőt, de ugyanolyat. Mindkettő pici, annak ellenére, hogy egy nagy izmos csajszi vagyok, és látványosabb lenne egy nagy méret, de szűk vagyok, és nem megy be. Volt már, hogy megvettem egy nagyobbat és beégtem vele a színpadon emiatt.

-Van olyan műsorod, amiben ketten dolgoztok vibrátorral?

-Igen, de mindenki a saját magáét használja. Ez egy személyes tárgy.

-Miért nem mentél el filmezni?

-Nagyon szerettem volna, de mivel komoly kapcsolatban éltem, ez még belefért, film már nem. Minél magasabbra kerültem a műsoraimmal a ranglétrán, annál több pornós lánnyal ismerkedtem meg, és azt láttam, hogy egyiknek sem volt boldog párkapcsolata. Nekem ennyit nem ért volna.

-De vonzott?

-Igen. Szeretem az igényes, izgató pornó filmeket. Amikor kiállok a színpadra egy iszonyú jó nőnek képzelem magam, de a négy fal között mindig találok magamon valamit, amit javítani szeretnék. És a jó filmeken tökéletes lányokat látok. Szerettem volna magam is olyan szépnek és szexisnek látni. Aztán minél több pornós lányt ismertem meg, annál kevésbé akartam filmezni. A magánéletükben nem egy közülük elzüllött, és olyan már nem akartam lenni.

-Tisztának lehet maradni az erotika szakmában?

-Ez ember függő.

-Vonzónak találtad, hogy a filmben olyan dolgokat is meg lehetett volna csinálni, amiket a magánéletben nem?

-Szexben nem látok olyan különbséget a film és a magánéletem között, ami miatt érdemes lett volna beszállni. Engem a több pasis felállás nem vonz, monogám típus vagyok . Ha szeretek valakit, nem vagyok nyitott a világ felé. Olyan vagyok a magánéletemben, mint a legtöbb nő: mosok, főzök, takarítok, és csak egyszer szeretnék férjhez menni, de akkor egy életre szólóan. Inkább a szituációk mozgatták meg az agyam.




-Mi vonzott még?

-Talán a hírnév, és az a különleges bánásmód, amiben a rendezvényeken részesültek a lányok.

-Amit most csinálsz, az egy szűk körben ad csak ismertséget?

-Amióta három éve a Cool Tv-ben szerepeltem, egy délutáni műsorban, majd három hónapra rá rendszeresen a Cool Nightban is, azóta vadidegen emberek is megismernek. Statisztáltam is már, és videoklippben is szerepeltem. Az Erotika Kiállítás, magyar és külföldi, egyaránt hozott népszerűséget, és az internetes oldalamra is sokan beírnak.

-Miért jó az egy nőnek, ha sokan megismerik?

-Ezen a szinten tisztelettudóbban szólnak hozzám a férfiak. Egy dekoratív nő, valljuk be őszintén, elég sok beszólást kap, de van, aki csak füttyöget, mintha sípot nyelt volna. Régebben a beszólásokra keményen verbálisan reagáltam, sőt volt motorház csapkodás is. Akit ismernek, azzal ezt már nem teszik meg. Nem kell szégyenkeznem amiatt, amit csinálok, és ezért büszkeséggel tölt el, hogy volt értelme műsorozni, kosztümöt venni, fellépni, időt és energiát beleölni a munkába.

-Merre jártál a világban és milyen műsorral?

-Ausztriában, Németországban a halott menyasszonyt szeretik, a dominás, erős műsorokat, de Olaszországban és Svájcban is dolgoztam ott a nőiesebb jellegű műsorokat kedvelik. Szeretik az ünnepekhez kapcsolódó számokat, mint ahogy most a húsvét volt.

-Sok fellépésed van kint?

-Igen. Sok helyre eljutok, sok szépet látok a világból. Elmondhatom magamról, hogy bejutottam abba a kategóriába, amiben a pornó sztárok vannak, és ugyanott lépek fel én is, miközben egy darab filmem sincs. Nem régiben értesítettek, hogy beválogattak egy filmszerepre és arra gondoltam, hogy pár évvel ezelőtt mit nem adtam volna egy ilyen lehetőségért, most pedig nemet mertem mondani. Tera Bond barátnőmmel megbeszéltük, hogy most már őrizzem meg magam így.

-Mit változtattál magadon?

-A cicim és a szám. Az utóbbit még azelőtt, hogy az éjszakában elkezdtem volna dolgozni. A cicimet is jóval előbb szerettem volna megcsináltatni, mert amikor abbahagytam az úszást, családi örökségként még nagy melleim voltak, de nagyon sokat fogytam, amikor elkezdtem fitneszezni, és a formájával ugyan nem volt baj, de a mérete nekem kevés volt. Így sokkal jobban érzem magam. A magánéletemben is kevésbé vagyok ezzel szégyenlős.

-Mit kell a sikerért feláldozni?

-Sokat vagyok távol a szeretteimtől, viszont a társam ezt elfogadja.

-Meddig lehet ezt még csinálni?

-Akiben ez benne van, soha nem fogja kinőni. A test persze határt szab. Én megfogadtam, hogy harmincegy évesen terhes leszek, és harminckét évesen szülök.

-Mit fogsz elmondani a gyerekednek?

-Mindent. Ez a múlt felvállalható, és inkább én mondom majd el.

-Sok pletyka forog, hogy a lányok néha luxus prostiként is elmennek. Ellent lehet ennek állni?

-Én büszke vagyok arra, hogy amim van, a lakás az autó, azt mind magamnak köszönhetem. Egyszer egy arab sejknek műsoroztunk Alexandra Diamonddal, és több ezer Eurót felajánlott, ha lefekszünk vele, de tudtunk nemet mondani. Ez jellem kérdése. A műsorom igen, de a személyiségem nem vásárolható meg.

( T.H.Z.)
(Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)

ANGEL DANIELLE interjú (1.rész)

Egy csaj, akit archeológusnak szántak, de ő katona szeretett volna lenni. Első lányos forgatásán egy zöldfülű tinit kellett eljátszania egy úgynevezett auntie (nagynénis) jelenetben. Ha éppen nem filmezik vagy fotózzák, szexchat-el múlatja idejét. Ugyanis imádja mutogatni magát.

- Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

- A családom annak örült volna, ha archeológus leszek, én pedig csapongtam. Szerettem volna katona is lenni, ami részben meg is valósult. Tiszthelyettes képzőbe jártam egy évig az érettségi után.

- Hogyan jött képbe az erotika?

- Nagyon fiús gyerek voltam. Babáztam is, de sokat játszottam kis autókkal. Tizenhárom éves koromban viszont elkezdett érdekelni a modellkedés. Jártam modell iskolába. Abban bíztam, hogy még nőni fogok, és fashion modell leszek, ezzel szemben egy centit sem nőttem, úgyhogy a kifutóra a 166 centiméteremmel nem lettem alkalmas. A szüleim egyébként is teljesen ellenezték. Egyszer volt egy fellépésem tizennégy évesen, ahol fehérneműket és bikinit kellett bemutatni, és abból iszonyú nagy balhé lett, pedig ez nem az erotikáról szól.

- Gondolod, hogy nincsenek nyálcsorgatós pedofil hajlamúak is ezeken?

- Őket nem lehet kiszűrni, de szerintem az egy kis réteg, aki erotikusnak talál egy tizennégy éves lányt bikiniben.

- Megvoltak a bemutatók, hogyan tovább?

- Az apukám szigorú ellenkezése miatt, abba kellett hagynom egy időre, de nem szívesen. Pár évvel később, még gimnazista koromban visszakerültem a műterembe, de ez abszolút a divatfotózásról szólt, semmi köze nem volt az erotikához. Aztán újra fellángolt bennem a gyerekkori katonáskodási vágy, és oda jelentkeztem. Ott viszont nem volt időm és lehetőségem másra, a fotózásra sem, úgyhogy újra visszamentem a civil életbe. Egy pár hónap kihagyás után felvettek egyetemre, és aztán újra visszajött a fotózás utáni vágy.

- Annak már volt köze az erotikához?

- Az a helyzet, hogy Magyarországon csak a fashionből nagyon kevesen tudnak megélni, ezért is mennek el sokan külföldre. Így aztán, aki itthon marad, annak nagy valószínűséggel vetkőznie kell, vagy kell egy befolyásos partner, aki segíti az újságokba kerülést. Én elvileg tanár lettem volna, de rájöttem, hogyha végzek, ezt a munkát ott sem vették volna jó éven. Nem csak az időhiány miatt, hanem mert egy tanárt nem szívesen látnak erotikus pózokban. Emlékszem, én is amikor csak divattal foglalkoztam, azt gondoltam az erotikus fotózáson résztvevő lányokról, hogy majdnem mindegyik prosti. Utólag azt hiszen irigy voltam, mert körülzsongták őket a férfiak.



- Hogyan jöttek a munkák?

- Először az internetet böngésztem, de csak információkat akartam begyűjteni, vetkőzni nem akartam. Feltettem egy modell weboldalra a régi divatfotóimból néhányat, ahol meglátott egy nagyon jó nevű fotós. Írt pár sort, hogy készítene rólam egy művészi akt sorozatot, lenne-e kedvem hozzá? Akartam, de féltem.

- Mitől?

- Hogy nem nézek elég jól ki, mert nagy a hasam, a fenekem, nem mutatok jól. Ráadásul volt egy barátom, akiről tudtam, hogy nagyon ellenezné. Végül az érzéseimre hallgattam és elmentem. Annyira be voltam gyulladva, hogy ott ültem a műteremben egy fürdőköpenyben, alatta pucéran, de nem mertem levenni. Egy idő után a fotós megunta és azt mondta, ha ennyire félek, akkor hagyjuk a csudába az egészet. Ez hatott és rászántam magam. Nagyon szép művészi képek készültek, és elégedett volt velem.

-Te is magaddal?

- Én nem, mert nem volt összehasonlítási alapom, és nem tetszettem magamnak. Nem az alakommal volt bajom, mert azt már láttam, hogy nem nagy a hasam és a fenekem, de az arcomra kiütközött ijedtség átjött. Látszott, hogy ez az első aktom.

- A barátod mit szólt hozzá?

- Feltettem a képeket egy modell oldalra, ahol meglátta, és elég mérges volt.

- Mi baja volt?

- Ami utána is az összes férfinak ilyenkor, és ez a mondat mindig ott cseng a fülemben: mindenki látja a puncidat.

- Tehát nem a fotósra voltak féltékenyek, hanem a késztermékre?

- Igen, mert azt nem feltételezték rólam, akikkel együtt voltam, hogy lefekszem valaki mással is. Vannak olyan a tévhitek, hogy a fotósok kikezdenek vagy lefekszenek a modellekkel, de ez nálam soha fel nem merült, és általában sem jellemző. Egy profi fotós nem örülne neki, ha ilyen dolog terjedne el róla.

- Hogyan próbáltad feloldani a helyzetet?

- Mondtam, hogy az nem én vagyok, hanem egy kép rólam. Ha valaki megsimogatja, azt én nem érzem. Ez a gondolkodás egyébként jellemző a férfiakra, mert az ismerőseim is mind azt mondják, hogy ők nem engednék meg a barátnőjüknek, mert meglátják a punciját.

- Nudista strandon többet mutatnak a lányok magukból, nem?

- Lehet, de én nem mennék ki. Munkán kívül nem meztelenkednék nyilvános helyen.

- Hogyan folytattad?

- Elmentem egy modell ügynökséghez, akikkel előtte sokat beszélgettem és nagyon szimpatikusak voltak. Azt előre megmondták, hogy ami nálam a művészi fotókon látszik, az náluk még kevés. Ebben nem csaptak be. Viszont, amikor személyesen is találkoztunk, akkor már nem voltak kedvesek. Célozgattak rá, hogy a fiús pornóval lehet a legtöbbet keresni. Ez viszont nem tetszett. Azóta nem is dolgozom ügynökséggel. Ráadásul úgy gondolom, hogy elég jelentős összeget eltesznek ügynöki díjként.

- Lehet boldogulni egyedül is?

- Igen, mert sok ismerőssel össze lehet jönni, de persze több időt emészt fel a szervezés.

- Milyen volt ez első fotózásod? Mit kértek?

- Kicsit nehézkesen, mert itt már pink képek kellettek. Ez azt jelenti, hogy szét kellett tenni a lábakat, az ujjal még rá is segíteni, hogy nyitottabb legyen, és közé fotóztak.

- Mit gondoltál közben?

- Szégyenlős nem voltam, hanem az járt a fejemben, hogy mit fognak mondani az emberek. Tudtam, hogy ezért meg fognak szólni.

- Jól érezted magad?

- Igen, mert a fotóssal sokat nevetgéltünk. Ezekben a helyzetekben fontos a kölcsönös szimpátia. Viszont, ami furcsa és kellemetlen volt: visszanézni a puncimat ilyen közelről. Nem szeretem a sajátomat így látni, míg másokéval semmi bajom.

- Sok ilyen szettet csináltál?

- Igen, de nem tudom mennyit, nem számoltam.

- Milyen volt az első lányos megmozdulásod?

- Szóltak, hogy lenne egy ilyen lehetőség, én pedig igent mondtam, de rossz élmények fűződnek hozzá. A másik lánynál direkt kérték, hogy ne borotválja le magát. Én pedig ezt nem szeretem.

- De a lányokat amúgy igen?

- Igen. Nem csak eljátszom, hanem a privát életembe is belefér, bár nem vagyok leszbikus, hanem biszexuálisnak mondanám magam. (Nincs még hozzászólás, legyél te az első!)